Arra gondoltam, hogy enn�l a kis t�rt�netemn�l ami magyar�zza p�r napos elt�n�semet, �s a helyes�r�si hib�kat amik majd el�fordulnak mellete - remeg� kezemmel ugyanis mindig f�lre verem a billenty�ket - aligha akad jobb sztori. N�zz�k csak, nagy�bb�l h�romnegyed �r�ja �rtem haza, nem voltam iskol�ban, nem voltam a v�rosban, sem a k�rny�ken: haza mentem. Any�mhoz. K�t napig voltam ott...
Em�l�kszem 12 �ves voltam, �s December volt. Im�dtam a decembert, az egyetlen olyan h�nap, amikor reggelente kipattanok az �gyb�l, �s az ablakhoz rohanok, hogy megn�zzem esett e a h�. A mai napig ezt teszem. Ha m�r esett, akkor azt n�zem meg, hogy meg e maradt, el e olvadt, nem e lett t�bb, �s hasonl�k (az 'e' bet�t soha nem tudtam helyesen haszn�lni ! �s nem is akarom) De ebben a December volt valami �tvar, ocsm�ny, �s ronda: minden este s�rtam. Minden egyes kibaszott este, v�r�sre s�rtam a szemeimet, mert any�m b�ntott ahol csak tudott. Szavakkal persze, de olyan dolgokat mondott r�m, amikre tulajdonk�ppen nem is eml�kszem, de a f�jdalomra amiket okozott vele, a mai napig. Minden nap,- a honap minden egyes napj�n kisirtam a szememet. Kar�csonykor egyed�l voltam, ap�m lak�s�n mert � a sz�leihez ment. Szent este. A szeretet �nnepe? Az. Hab�r, ez volt az els� szenteste amit egyed�l t�lt�ttem, olyan m�lyen �rintett,, engem aki szent�l hit ennek az �nnepnek a jelent�s�g�ben, nem volt az�ta olyan ami ne �gy telt volna el. Kerestem a mag�nyt ezek ut�n folyamatosan. Az �vnek az egyetlen olyan napja volt, amikor megengedtem magamnak a k�nnyeket. Ha s�rnom kell r�gyujtok. Ha nem el�g tekerek egy cigit. Ha nem el�g iszok. Ha nem er�g nark�zok. Tudatosan �l�m ki magamb�l az �rzelmeket a mai napig. De a fogadalom, hogy kar�nyony napj�n elolvasom mindig azt a kis kaland reg�nyt, amit olyan gyerekeknek �rtak, akik m�r szeretnek, �s tudnak olvasni - Philips Reeve: Ragadoz� v�rosok. A ritu�l� a k�vetkez�: elvonulok valahova, egy v�d�r forralt borral, k�t doboz cigivel, �s egyik agyonhallgatott Norah Jones lemezzemel. A sz�zadik oldal ut�n, kezdek el mindig s�rni. Itt tarthattam k�r�lbel�l mikor December lett - �s minden este s�rtam - �s minden este ezt a k�nyvet olvastam.
Innen ered ez a szok�som. Nevets�ges? Egy�bk�nt az, ritka dacos, �s kicsinyes szok�s, val�s�ggal gyermeteg, tal�n m�g sz�nalmas is, de �n �r�m�met lelem abban, hogy �r�kat s�rok �t egyed�l, a szeretet �nnep�n. Ez a gyenges�gem napja.
De eredetileg ott hagytam abba, hogy...

S�t zokogtam. �v�lt�ttem. Karmol�sztam magamat. A nagyap�m v�ll�ra hajtottam a fejemet, ami eml�keztett az �let t�r�kenys�g�re �s m�land�s�g�ra ez�rt m�g jobban elkezdtem s�rni. �v�lt�ttem, �s bepi�ltam, felkerestem egy r�gi ismer�s�met, megcsalva a bar�tomat - h�l�san fek�dtem mell�, p�link�t�l �s olcs�, kann�s feh�boros arom�s sz�mmal nyomtam cs�kot minden egyes pontj�ra.
- Mi�rt j�tt�l haza? Itt maradsz? - k�rdeztem, �s l�ttam ahogyan m�reget. Megn�zte satnya, nark�s karjaimat, hamusz�rke sejmes b�r�met v�gigs�mitotta, a tenyere elid�z�tt hossz�, v�kony combjaimon, v�r�sre lakkozott l�bk�rm�m�n megpihent a tekintete.
- Hah� - mosolygot r�m, �s puszit nyomott telt ajkaimra. Alkohol m�morosan r�mosolygtam, szomor�s�gt�l �s boldogs�gt�l egyszerre csillogott a szemem. Az aranyp�tty�k biztosan vil�githattak benne nemtudom. Nyirkos, r�vid hajam - igen, nem is �rtam, de lev�gattam, a kulcsontomig �r el�l, h�tul pedig fel van ny�rva - a tarkomra tapadt.
- NEM - mondtam hallkan, m�g is olyan er�teljesen, hogy a t�ma nem t�rt boncolgat�st. A Gond�z�be tal�lkoztam vele. Minden v�rosban van Gond�z� nev� kocsma, ahova val�ban a legalja j�r: alkoholist�k a legjav�b�l, nark�sok, �s hajl�ktalanok. Kurv�k, �s magukat kedvesnek v�l� drogos frusk�k.
 �n is gyakran j�rtam oda.
- �rtem - nevetett halkan, �s kedvessen. Nem szoktam t�le meg ezt a hangnemet, reszel�sen, �s g�nyosan nevetett ami�ta ismertem mindenen. Tapl� volt, tulajdonk�ppen, egy vid�ki tapl�. Azon gondolkodtam, tal�n betudhatom e ezt a hangnemet, �s st�lust annak, hogy megatodott, hogy �jra l�t. Hogy m�sf�l, - vagy tal�n kett�? - �v ut�n �jra az �gy�ban fekszek.
N�m�n n�zt�k egym�st. K�t kezemet a p�rn�m al� dugtam, �s megt�masztottam vele a fejemet, ak�rcsak ahogyan a mesebeli hercegn�k alszanak. Csak �gy tudtam elaludni.
 Kurva b�jos vagyok egy�bk�nt ilyenkor.
- �s meddig maradsz?
- N�lad, m��g... - a karomra pillantottam. Semmi nem volt rajtam az �r�mat lesz�m�tva. Negyed h�rom - szerintem h�romig. a v�rosban pedig reggelig. Haza megyek, k�nnyes b�cs�t veszek - felnevetett ezeken a szavaimon, g�nyosabban nem is mondhattam volna. De a m�rm�r mar� g�ny alatt megbujt valami m�s is a hangomban: f�ltem, mert tudtam, a b�cs� t�nyleg k�nnyes lesz.
- Azt�n holnap m�r otthon akarok lenni reggel... - majd hozz�tettem mosolyogva - a Mekiben akarok reggelizni.
 Mosolygot, puszit nyomott a homlokomra. A h�s�g jele. Tulajdonk�ppen t�nyleg h�s�ges, akik a r�gi band�ba tartoztak r�gt�n felismertem, de � azonnal mell�mugrott �s �tkarolta a derekamat, ,,h� emberek..." ki�ltotta. Nem is tudathatta volna egy�rtelm�bben, hogy a saj�tj�nak �rez.
 Ott �lt az exem a pultn�l. A haverj�val besz�lgetett, eml�keztem r�, mindig is j�ba voltunk.
- Szia Kriszti�n - k�sz�ntem r�. �veges tekintet�vel r�mmeredt, �s f�lmosolyra huzodott a sz�ja.
- Cs�� Szerelmem! - vigyorgott.
 Az exem els�padt, mikor j�rtunk akkor is f�lt�keny volt r�, �s a helyzet �gy l�tszik az�ta sem v�ltozott. Nem k�l�n�sebben �rdekelt hiszen annyi f�jdalmat okozott nekem, hogy a minimumnak �reztem azt, ha megl�t beles�pad.
 Az este tov�bbi r�sz�ben, p�link�t ittam, �s fr�ccs�t, abb�l az undor�t� feh�r kann�s borb�l, amit k�t �s f�l literes �vegekben �rultak, naggy�b�l kett�sz�z forint�rt.
 �jf�l k�rny�k�n karon fogott az �n tapl� vid�ki fi�csk�m, �s hazavitt. �gy �reztem hazavitt.