Egy időben hosszú, tartalmas, akár szöszenetnek is felfogható postjaim voltak, újabban meg semmi tartalom, pár hétköznap este leírt sor arról, hogy megint nem tudok írni, az állapotomból kifolyólag. Ilyen korszaka sok bloggernek van - mármint a tizenéves fajtából, félre ne értsetek, a G-Portalon mégegyetlen valódi bloggal sem találkoztam mind tematika nélküli, szinlelt önsajnálatú, egoista teremtmények "alkotása", akik ugyanazokat a dolgokat szajkozzák végeláthatatlan mennyiségben, rázúdítva azt olvasóikra, akik többsége hiszékeny, jómódú családból származó kiskamaszlányok. Ők azok, akiknek szenvedésük tárgya általában, a suli, a család, esetleg hogy belezúgtak egy náluk 1-2 évvel idősebb kamaszsrácba, és azt bizonygatják, hogy de-deee ő szeret engem, és ezt meg ezt azért csinálja mert (...) Jobb ha tőlem tudjátok, fogalmatok sincs arról mi az a szerelem. Szeretni, vágyni, érezni más dolog. Annó én is összekevertem a szenvedéllyel.
De itt még nincs vége. A következő, valamivel tűrhetőbb téma az önsajnálat, önmagunk keresése, általában ezeket olyan emberek irják, akik önmagúkat sanyarúsorsú - sanyarú sors? netalántán nem hiperszuper laptopodról blogolsz egy fizetős oldalra? - közutált művészlelkeknek állítják be. Nem érti őket senki, nincsenek igaz barátjaik, csak elvétve egy-egy hozzájuk hasonló a társadalom által kitaszított gyökér. (Már elnézést) A legtöbb ilyen-tipusú blog szerkesztője megfigylésem szerint skizofén, legalábbis kialakuló félben lévő. Még menthető temészetesen, de a társadalom kitaszittotjaival mindig van valami baj, erre persze igen fájdalmas ráébredni.
Aztán nem is tudom mik vannak még, de többször is gondoltam arra hogy lehengerlő esszét lehetne írni erről ez egész blog-világról. Vagy a drog-világról. Sajnos mind két témát már agyon koptatták.

Itt vagyok én - egosita lennék? Minden bizonnyal. A társadalom kitaszítottja? Semmiképp. Művész? Adtól még, hogy szeretsz írni, festeni, rajzolni, vagy fényképezni nem leszel művész legfelejebb olyan ember aki hasznos dologgal tölti a szabadidelyét (az is valami manapság). Önsajnáltató? Remélem nem keltem ezt a benyomást, főleg mivel nagyon ritkán engedem meg magamnak a valódi panaszkodást. Hát de akkor az emlitettek közül melyik kategoriába tartozom - hangzhat el a kérdés a fejedben, ami jogos. Elszídhatok mindent, és mindenkit szánalmas, kamuhősnek csak én vagyok a kívétel a skizofén beteg önjelölt-művésznő jelző alól? Ezt a fogalmat még nem is beszéltük át teljesen, de írnom kell valamiről később is. Tudjátok sokkal szívesebben cikkeznék, mint sem probáljak blogolni. Nem az én műfajom az okoskodásban sokkal jobb vagyok, ha még értelmetlen dolgokról hadobálok akkor is.