Apró kis szeglete ez a világnak, olyan dolog amit Dougles Adams világhírű, és egyben világsikert aratott öt részes triliógiájában szereplő kiflicsücsökkel müködő gép, aminek szerepe, hogy megmutasa mennyire vagy fontos ebben a hatalmas univerzumban - nem jelezne ki. Sok dolgot bemutat viszont, például felhívja a figyelmedet arra, hogy ami tilos, az nem véletlenül tilos, milyen nehézségekkel küszködnek a láncdohányosok, és mivel kell megküzdenie - megküzdenie? dehogyis! - egy 17 évesnek, aki kormánygyülölőlő, addictív hajlamokkal küzdő, és létimádó.
Az emberek eggyik legforsszabb tualjdonsága azt hiszem, a hálátlanság.
confusion prostitute
Gondolom több olvasóm is úgy gondolja, hogy az én nevemet is Audrey Hepburn ichlette mint több más reality bloggerét is. Annyit mondhatok, hogy tisztelettel vegyes imádattal nézek Hepburnre, de van is köze hozzá, meg nincs is, ezzel az informácival pedig nagyábból kitörölheted a seggedet. Ha egyszerű szavakkal kellene jellemeznem magamat, ezek lennének: ,,party, anorexia, tánc, szex, skizofrénia, fű, minimal, indie, beat, érzékeny, lélektan, szintetika, sárga, limonádé, cigaretta, tolerancia, ébrenlét, társaság-centrika, sushi, kultura, szabadság, hallucináció" Valósággal rajongom a Beat Nemzedékért, az ezred forduló elötti filmekért, szeretem a lányokat és a fiúkat egyszerre.
Furdal a kiváncsiság mit gondolhatnak rólam az emberek amikor végigsétállok az utcán - kialakuló skizoféniám egyik jele ez talán. De hogy a Beat Nemzedék számomra legkedvesebb alakát idézzem: A narkósok alapvetően nem skizofrén alkatok. Egyszer egy tanárom azt mondta, mert elfelejtettem a sapkámat levenni órán, és az ugye hatalmas illetlenségnek számított a katolikusok között, hogy: ,,Muszálj mindig felhívni magadra valamivel a figyelmet? Tudom, hogy nem szándékos, de így is van benned valami ami miatt nem lehet nem észre venni, még az utcán sem..."Életem legfélelmetesebb, de egyben legszebb bókja volt talán.
- Mi a külömbség a holló és az íróasztal között?
Igazság szerint csak annyi, hogy nem tudom.
Az embereket a hibáik teszik szerethetővé. Számomra Ők azok, akiknek igazán kedvelem a hibáikat :)
its a not funny
Kedves látógatóim, és olvasóim! Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy az oldal tartalmát nem ajánlom 16 éven aluliak számára a bejegyzések témaköre végett! Ha erről szeretnél bővebben olvasni, kattints ide!
1 ölelés, már nem érzem szívemben a kést
tudom nem kell számolnom a lépést,
nem kell feltegyek több buta kérdést
nem hibáztam, és nem is kérek elnézést
ez kívül szól, de én belül is hallom
simogat a dallam, megérint - bevallom -
nem ereszt, és nem eresztelek el
ez az érzés a padlóról is felemel
nem kell válasz, olvasok a szemedből
amit eddig hittem, minden megdől
de nem félek ettől, mindig erre vágytam
nem tökéletes, csak nekem hibátlan
nem érzem, hogy ennél több kell
nem kínos a csend, nincs közhely
őszintén mondhatnám végre de felesleges
kimondani bármit, ez így a legnagyobb flesss
Az az igazság hogy nincs nagykedvem írni, nem tetszik külső. Aki szintén szerekszt valamien oldalt, az azt hiszem érti ezt a dillemát. Már dolgozom rajta, ahogyan a Fizika esszémen is. ohyeaah....
Tegnap azon gondolkodtam hazafele vezetve, hogy így fogok majd kezdeni egy bejegyzést: Az évben van pár olyan nap, ami eltér a többitől, és habár legtöbbször ünnepekkor történik ez meg, semmi köze hozzájuk. Egy régnemlátott barát, akibe mindig is szerelmes voltál titkon - egy egész estét vele tölteni felbecsülhetetlen érték. Aztán másnap az a hatalmas önmarcangolás - másnapos vagy, és még érzed a kábítók hatását, és rájösz ennek az egésznek köze sincs a Szerelemhez. Annak ellenére, hogy azzal az emberrel voltál, akinek mindened odaadnád feltétel nélkül, akiben megbizol, és jobban szerertsz szinte bárkinél. Másnap csak ködös emlék lesz, a rengeteg nektek szegezett kérdés amin akkor nevetettek, kínossá válik:
- Ti dugtok?
- Ti együtt vagytok?
- Jajj a szerelmes!
- Na a féltékeny!
Bár az utobbi kettőt nem nekem mondták. Jól esik, de tudom hogy csak vicc, vagy valami más fekkete humor kelléke, szeretném ezt hinni, nem akarom tudni hogy talán még sem csalfa remény az, hogy egyszer vele lehetek. De mi lenne utánna? Nem lenne a régi. Nem ugranék mindig a nyakába, nem ülne bele az ölembe (esküszöm fiúról beszélek !!) és annyi mindent nem tenne. De ez csak egy rövid szakasz összefoglalója ami aegy évben hárosmzor, elgfelejebb négyszer van a fejemben. Szeretem őt, mindig mondom neki. Hát még Ő mennyit mondja.
Mert így van. Szeretjük egymást. És néha olyan érzésem van hogy rajtunk kívül mindenki tudja, mi kapcsol minekt össsze, mit érzünk valójában, egyedül előttünk titok.
Johnny Depp főszereplésében! December 1.-étől a mozikban! Sajnos remélni sem merem, hogy akár méltő folytatása lesz a Rettegés és Félelem Las Vegasban-nak de a remény hal meg utoljára. Aaron Eckhart is játszik benne akit igazánimádok. Csak nem nagyon értem hogy illene bele ebbe a drogosdologba. Ehhez ő... kevés hogy úgy mondjam. Ha élne még Heath Ledger biztossan Ő kapta volna a szerepet (jajj bár gy lenne...)
Na hogy tetszik? Ez már döfi mondta a sün, és kiengedte a tüskéit. Haggyálmááár.... Na jó figyelejtek rám remélem mindenkinek elnyertem a tetszését épp most tanulok ugy gépelni hogy egyátralán nem figyelek a billentyüzetre láthatjátok ez az eredménye. Újdonságok vannak egyébként! Szóval csináltam vendégköynvet a chat pedig a menübe került. Különössen a rendszeres látogatoimat, és olvasóimat szeretném arra megkérni, (nem megkérni csak kérni) hogy irják le a véleményüket bármiről ami a bloggal, vagy személyemmel kapcsolatos, akár külső akár belső értelemben! Mindenki kiváncsi arra, hogy csinálja amit csinál. Vannak a megrögzött hazudozok akik még saját magukat is képesek becsapni hogy nem így van. De én tudom hogy így van: